Hunyadi-kastély

A Temesvár központjában található Hunyadi-kastély a város történelmi és kulturális identitásának szimbóluma, és valószínűleg az egyik legrégebbi ma is működő épület a Bánságban.

Egy XIV. századi középkori vár romjaira épült, amelyet (Anjou) Károly Róbert magyar király építtetett.  A vár történetének másik meghatározó szereplője Hunyadi János, aki Temes vármegye ispánjaként megerősíttette és rezidenciaként használta a várat. A vár Mátyás király haláláig családi tulajdonban maradt. Magyarország királyai is megfordultak itt, mivel megállóként szolgált a környékbeli utazásaik során.

A várat az 1552-es oszmán ostrom során lerombolták, és a ma látható várat később építették. Az oszmán megszállás alóli felszabadulás után, 1727 körül tüzérségi laktanya épült itt. A régi középkori rezidencia valamennyi fala ma már a föld alatt húzódik, a vár belső udvara és belső terei alá temetve. Az épület jelenlegi formájában az eklektikus stílushoz tartozik, a romantika szellemiségében, neogótikus elemekkel díszítve. 

A várban ma a Bánsági Múzeum régészeti, történelmi és természettudományi részlegei találhatók. A jelenleg felújítás alatt álló épület fontos szerepet tölt be a közösség életében, és a körülötte lévő parkban évente tartanak középkori hangulatot idéző rendezvényeket.

---

A középkori vár

A középkori vár kezdetei Károly Róbert magyar király nevéhez fűződnek, aki 1315 és 1323 között rövid ideig Temesváron élt. Valószínűleg már korábban is állt itt egy épület, de azt a király és kísérete igényeinek megfelelően átalakították és kibővítették.

A várat a XIV. század végén ismét kibővítették, amikor Hunyadi János Temes vármegye ispánja lett, és itt rendezte be rezidenciáját. 1552-ben a várat elfoglalták az oszmán csapatok, és az ostrom során jelentős károkat szenvedett. Az oszmán helyőrség csak a védőfalakat használta, és a megszállás alatt nem fordítottak túl nagy figyelmet az újjáépítésre, ráadásul az épületnek volt egy természetes védelmi eleme is: a Temes folyó, amely körülvette mind a várat, mind a tőle északra fekvő települést, a jelenlegi Temesvárt. Ebből az időszakból származik a várat körülvevő, tölgyfacölöpökből és földből épített palánkvár.

Nem tudni pontosan, hogy mikor épült tüzérségi laktanya a régi középkori erőd romjain, de az több mint másfél évszázados oszmán megszállás után, 1727 táján történhetett. Az épület, katonai rendeltetésére való tekintettel szerény díszítést kapott, barokk homlokzatokkal.

Mindszenty Antal utazó naplójának leírásából kiderül, hogyan nézett ki a laktanya belseje 1821-ben: „Jelenleg itt tartják a tüzérséget, a lőszerraktárt és a fegyvergyártó műhelyeket. Ahogy átlépjük az épület küszöbét, a nyugati szárnyban és a hátsó, szemközti szárnyban laknak azok, akik a tüzérségi raktárat gondozzák. A kaputól jobbra, a földszinten találhatók a fegyverkészítő műhelyek. Körülbelül a déli szárny felénél egy régebbi, széles lépcső vezet fel egy folyosóra, ahonnan egy nagy kétszárnyú ajtón keresztül léphetünk be a vár régi épületébe. Itt sokféle típusú fegyver található, régi és új, különböző formák és szempontok szerint elrendezve és csoportosítva. Az itt élt híres vitézek fegyverei, fémpáncéljai, sisakjai és pajzsai címerrel vagy anélkül megmaradtak...”.

Az 1848-as forradalom további károkat okozott az épületben, amelyet 1856-ban eklektikus stílusban újjáépítettek. Magas neogótikus ablakokat és különféle más, a hajdani erődítményre emlékeztető elemeket építettek be.

Losonci István, Temes vármegye főispánja és a temesvári helyőrség katonai parancsnoka volt az 1552-es oszmán ostrom idején. Bár végül elvesztette a várat, elfogták és lefejezték, a pénzhiány, a nagyon kis létszámú hadsereg és az oszmán ágyúkkal szembeni elégtelen erődítések ellenére egy hónapig sikerült feltartóztatnia a támadókat.

Bár megígérték a parancsnoknak, hogy a lakosok biztonságban elhagyhatják a várost, a törökök megszegték szavukat, és megölték Losonci katonáit és a városból menekülni próbáló keresztények egy részét. A súlyosan megsebesült parancsnokot lefejezték. Az esemény egy új történelmi korszak, a 164 évig tartó oszmán fennhatóság kezdetét jelentette.