Bánffy-kastély, Enyedszentkirály (Sâncrai)

Készülj fel egy lenyűgöző időutazásra a grófok és az elegáns nemesi udvarok korába! Az Enyed (Aiud) környéki dombok több száz éves múltra visszatekintő kis építészeti gyöngyszemeket rejtenek, és ezek egyike a Bánffy-kastély Enyedszentkirályon (Sâncrai), Fehér megyében.

Története a közismert magyar nemesi család, a Bánffy család történetéhez kötődik. E nemzetség számos grófja, tudósa és politikusa is rányomta bélyegét Erdély történelmére. Az enyedszentkirályi (Sâncrai) kastély jelenlegi formáját a 19. század végén, az építészeti lelkesedés korában élt báró Bánffy Jenő rendelte meg.

A klasszikus francia építészet alapelvein alapulva számos stílust ötvöz, amelyekhez az olasz vagy a bohém stílus által inspirált dinamikus formák, a szecesszió és az eklektikus klasszicizmus elemei járulnak. Az épület bájos, a Maros folyóra néző terasszal rendelkezik. Számos 20. század eleji képen a korabeli nemesek egyszerű, de kényelmes életének szimbólumaként jelenik meg.

Ahogy a legtöbb erdélyi kastély esetében, az agrárreform és a nagy háborúk után ez is haszonépület lett, amely a későbbiekben látássérültek intézete, tuberkulózis prevenciós központ árva gyermekek számára, valamint fogyatékos gyermekek szociális segítő központja lett. Napjainkban azonban új korszakát éli, miután helyreállították és fokozatosan a közösség rendelkezésére bocsátják.

1890-ben az enyedszentkirályi (Sâncrai) kastély tulajdonosa Bánffy József Jenő (1845-1903) volt, aki soha nem nősült meg és nem volt gyermeke. Ő alakította át a meglévő épületeket, melynek eredményeként alakult ki a ma látható kastély. 1903 után unokája, Bánffy Ferenc (1869-1938) lett a birtok új tulajdonosa, aki az enyedszentkirályi (Sâncrai) földek nagy részét és a szomszédos Szászújfalu / Tompaháza (Uifalău) község földjeinek csaknem felét birtokolta. Majd 1921-től, a viharos gazdasági, politikai és társadalmi helyzetben báró Bánffy Ferenc a kastélyt a román államnak adta bérbe, és a kolozsborsai (Borșa) birtokára vonult vissza.

A kastély a ma látható formájában Pákey Lajos, az 1853 és 1921 között élt híres kolozsvári (Cluj Napoca) építész tehetségét tükrözi. Az ő elképzelését Carl Frigyes Maetz (1847-1896) szász vállalkozó és építész valósította meg. Az 1890 és 1896 között végrehajtott változtatásokat ők ketten úgy tervezték, hogy a területen már meglévő épületeket egyesítsék. 

A kastély közelmúltbeli története magában foglalja azt az időszakot, amikor látássérültek intézeteként működött. Ennek az iskolának az egyik legismertebb növendéke Ion Blăjan (1911-1975) folklorista volt, a Székás völgyéből (Țării Secaşelor) származó előadóművész és folklórgyűjtő. „A fekete szemüveges ember" (Omul cu ochelari negri) című önéletrajzi regénye az itteni gyerekekről, tanárokról és az enyedszentkirályi (Sâncrai) kastélyban működő intézet mindennapjairól szól. A könyv eredetileg Braille-írással készült, és 2021-ben, a szerző 110. születésnapján újra kiadták.