A bibarcfalvi református templom

 A bibarcfalvi református templomban különleges művészi értékű falfestményeket őriznek, amelyek a XV. század elején festett Szent László-legenda ciklus jeleneteit ábrázolják. A művészettörténészek részletesen tanulmányozták ezeket a freskókat, és Románia, Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Szlovénia leghíresebb falfestményei közé sorolták őket.

Az épület több szakaszban épült, több egymást követő bővítéssel. A templomhajó legrégebbi része a nyugati rész, amely a XIII. század végéről - XIV. század elejéről származik. A keleti rész az 1760-as évek elején épült, a hajó déli, bejárati hajótesttel ellátott bővítményét pedig 1897-ben építették.

A harangtorony építése 1783-ban kezdődött, és tíz évig tartott. A toronyban található egy régi harang, amely a sepsiszentgyörgyi Kiss János mesterember híres öntödéjében készült 1797-ben.

 

---

Amint belépünk a templomba, az északi falon azonnal feltűnik a lenyűgöző freskó, amely a Szent László-legenda jeleneteit ábrázolja. A fennmaradt jelenetek felső részén számos lóalak töredéke látható, ami arra enged következtetni, hogy ez egykor a Kivonulás jelenetét ábrázolta. A Kerlési csata és az Üldözés jeleneteit nem választja el a függőleges díszítő sáv, csak egy stilizált fa, és sajnálatos módon a fal alsó részén a Szent László és a besenyő közötti Csata jelenete szinte teljesen megsemmisült. A Lefejezés jelenetből csak Szent László koronás fejét, a kegyelemdöfésre készülő lány gesztusát és néhány díszfát láthatunk, amelyek a cselekmény helyszínére utalnak.

A Kerlési csata kompozíció magában foglalja azt a jelenetet is, amikor a lányt elrabolja a besenyő. A művészettörténészek úgy vélik, hogy a Bibarcfalvi Szent László-legendát ábrázoló freskó a XIV. századi olasz festészetből eredeztethető, és a szlovákiai Szepesmindszent (Bijacovce) művészi alkotásaiban találják meg a legközelebbi megfelelőjét.

A bibarcfalvi református templom nemcsak egy imahely, hanem a középkori történelem és művészet hiteles tanúja is.

---

 

A helyi közösség élete szorosan kapcsolódik a természetes borvízlelőhelyek kiaknázásához. Az első feljegyzések a borvizek létezéséről és használatáról a római korból származnak. Az idők során az ásványvizek használata nagyon népszerűvé vált, és a gyógyhatásukról szóló ismeretek szájhagyomány útján terjedtek, sőt esetenként legendássá is váltak. A baróti kő- és versfaragó, Prázsmári István, Biborcz című népregéjében versbe foglalta az borvízforrások eredetének népi magyarázatát.

A történet szerint egyszer réges-régen az erdőben egy tündérvár állt. A hely urát Tiborcznak vagy Biborcznak hívták. Hatalma nagy volt, és kiterjedt az egész Erdővidékre (Baróti-medence). Feleséget szeretett volna magának a Szent Anna-tó körül élő tündérek közül. Választottjának Faila volt a neve.

„Csak úgy leszek a feleséged – mondta a lány –, ha olyan vizet fakasztol a földből, melyben, ha megfürdök, ifjú maradok és soha nem vénülök, ha meg iszok belőle, örökké jó kedélyem legyen és a kaszás halál soha el ne vigyen.” Biborcz lábával a földre toppantott: víz buggyant ki onnan. Fürödhetsz – mondta. Ott, ahol aranyvesszejével a földre suhintott, egy másik vízforrás kelt életre, abból ihatott a lány. Csaptak világraszóló nagy lakodalmat. Azóta is keresik a beteg emberek e vidék gyógyító vizeit. Az egyik forrás neve lett Biborcz, innen kapta nevét Bibarcfalva, a másiké pedig Faila.

---

Ha Bibarcfalván jársz, mindenképpen érdemes megkóstolnod a faluban található két közkútból folyó borvizet, vagy meglátogatnod a kora középkorban épült Tiborcz várának romjait. Ha pedig tovább folytatnád utazásodat a környéken, megebédelhetsz az olaszteleki (Tălișoara) Daniel-kastély étteremben, vagy ellátogathatsz Barótra, ahol megtekintheted az Erdővidék Múzeumát. 

Ha túrázni van kedved, akkor a Vargyas-szoros bejárásával teljessé teheted az élményt.