Miklóstelki (Cloașterf) hagyományos háztartások

Miklóstelke (Cloașterf), amelyet Románia (Romania) „kis Bécsének" is neveznek, egy festői szépségű település Szászkézd (Saschiz) község szívében, mindössze egy kilométerre a Sepsiszentgyörgyöt és Brassót összekötő országúttól. A település háztartásainak építészete harmonikusan illeszkedik a tájba, és a dombon álló erődítmény mintájára épült házaknak különleges varázsa van.

Felfedezheted, hogy az épített örökség érintetlenül őrzi a szász építészet jellegzetes elemeit: a „zárt" háztartások, impozáns falaikkal és masszív kapuik által védett udvaraikkal, olyan melléképületeket foglalnak magukban, mint a fészer, a csűr és az istálló, amelyek gondosan elrendezve határolják el a lakótereket a kerttől.

A házak építésének alapanyaga a kő és a tégla, az emeletek közti gerendázat pedig fából készült. A tetők hódfarku cseréppel vannak födve, amelyek eredetiséget kölcsönöznek az építményeknek. Pazar díszítések, gipszmedalionokon és téglalap alakú fülkékben elhelyezett feliratok, valamint pasztellszínek gazdagítják a házak díszítését. 

Miklóstelkén (Cloașterf) felfedezheted a történelem egy olyan darabkáját, ahol a hagyományok a hitelességgel és a természeti szépséggel párosulnak. Itt a hagyományos parasztházak igazi építészeti ékszerek, amelyek életben tartják a letűnt, de feledésbe még nem merült idők emlékét.

---

Jellegzetes kézművesség

Erdély-szerte, így a Szászkézdhez (Saschiz) tartozó falvakban is, a kézművességet űző lakosok céhekbe szerveződtek, amelyek feladata a kézművesek közötti kapcsolatok, a viselkedési szabályok, a tűzoltás, termelési és értékesítési kötelezettségek, valamint a gyűlések és mulatságok szervezése volt. 

A céhek élén egy céhmester állt, aki a gazdasági, jogi és adminisztratív irányításért volt felelős. A kézműveseket  nemre, vallásra, nemzetiségre, életkorra és az egy mesterség gyakorlására vonatkozó bizonyos feltételek szerint választották be a céhekbe. Pénzbeli és természetbeni hozzájárulást kellett fizetniük. Az inasság négy évig tartott, amely alatt az inasnak példamutató magatartást kellett tanúsítania.

---

Egyedülálló élmények

Az Óriások vára (Cetatea Uriașilor), németül Huhnenburg, a népnyelvben Volsocnak nevezett legelős területen található, mintegy 4 km-re északra Szászkézdtől (Saschiz). Az építmény Kr.e. 2500 és Kr.e. 1800 között épült, és az itt élők védelmére szolgált a támadások és az időjárás viszontagságai ellen. Az erődítményhez tartozó, neolitikumra jellemző elem a „földsánc", amelynek célja az erődítmény védelme volt.

A parasztvárat menedéknek építették, amely Szászkézd (Saschiz), Erked (Archita), Szászkeresztúr (Criț), Miklóstelke (Cloașterf), Ádámos (Adămuș, Adamsdorf), Diavaldia és Abzen lakosainak nyújtott menedéket háború és veszély idején.