A Kováts Miklós-kúria

A Szatmár megyei Sándorhomok (Nisipeni) faluban vagyunk, néhány kilométerre a román-magyar-ukrán hármashatártól. Ez a hely joggal tekinthető a nemesi mesék mentsvárának.

Berenczei Kováts Miklós kúriája a 19. század végén épült, mivel apja fedelet szeretett volna biztosítani a fia feje fölé, miként másik fia, Sándor is megörökölte a szemközti kúriát.

Az egész hely ábrándozásra késztet, és az épület homlokzatán mesterien szőtt építészeti stílusok egyvelege tudatosítja az épület értékét és monumentalitását. A kúria egy visszatekintő ablak a múltra, amely korát megelőző eklektikus alkotásként tárul eléd. Az épület akkoriban a társadalom rosszallását váltotta ki, amely még nem volt felkészülve egy ilyen művészi megnyilvánulásra. Vajon ma is szokatlanul hat a neogótikus torony, az Art Nouveau stílusjegyek és a homlokzat szecessziós jellegének ötvözete? Valószínűleg nem - sőt, éppen ellenkezőleg, méltányolod az építész leleményességét, aki a kor normái felett alkotott.

A Kováts család emlékét egy kis dombra állított rendhagyó piramis alakú síremlék is őrzi a helyi temetőben. Formája és különösen magas elhelyezése ismét a helyi közösségben elfoglalt kiváltságos helyükre utal.

Itt, ahol a Kováts nemzetség életének utolsó fejezete íródott, egy kínálkozó alkalom pontot tenni az utazás végére, felvértezve azok sorsának történetével, akik számára ez a kúria az "otthont" jelentette.

A nemesi rezidencia a historizmus és az eklektika időszakában épült, amely a kastélyépítés virágkorának számított. A múltban a kúria igazi "kulturális központnak" minősült, ahol egy gazdag könyvtár és egy műtárgygyűjtemény is helyet kapott.

Az eklektikus stílust abban a korban és régióban a középosztálybeli nemesség vette át és népszerűsítette. Ezt a korszakot a kastélyok iránti rajongás jellemzi, és egy romantikával teli épületet jelenít meg, amelyben különböző építészeti stílusok találkoznak: a neogótika a toronyban, amely e stílus jellegzetes eleme, valamint az ablakkeretekben, míg a szecesszió a nyeregtetőkben jelenik meg.

A Kováts család eredetileg Magyarország borsodi térségéből származik. Nevük először a XVIII. században, hivatalos iratokban pedig a XIX. században került említésre.

A kúria Berenczei Kováts Miklós nemes tulajdona, szemben pedig testvére, Sándor birtoka található. Jogi tanulmányokat folytatott, tagja volt a császári udvari kamarának, és aktív szerepet játszott a közéletben is. Rendkívül elkötelezett földbirtokos volt, így gazdasága virágzott, és a falubeliek szerint mindig megőrizte emberségét azok iránt, akikkel együtt dolgozott. Miklós ugyanakkor ismert volt a lótenyésztés iránti szenvedélyéről, amellyel az évek során számos versenyen aratott győzelmet.