Római Castrum Homoródszentpál

A Hargita megyei Homoródszentpál ma a Madárpihenő Természetvédelmi Rezervátumról, halban gazdag tavairól, de a közeli régi sóbányákról is híres. A falu a Nagy-Homoród völgyében, a Hargita-hegység lábánál, festői környezetben található.

A területen talált andezit kődarabok arra utalnak, hogy itt már az őskorban is bányásztak sót. A szentpáli sókitermelés egyértelműbb bizonyítékai azonban a római korból származnak. Volker Wollmann történész és régész a bányászatról szóló monográfiájában arról beszél, hogy az itteni sólelőhelyek közelében katonai erődítmény állt. 

A szentpáli kiegészítő castrum a Kr. u. II-III. századra keltezhető, és az egyetlen fontos katonai erődítmény volt a Nagy-Homoród felső völgyében. A közelében feküdt egy római kori polgári település (vicus). 

Napjainkban a felszínen nem látható a castrum, a római kori építmények nyomai a jelenlegi épületek és háztartások alatt, az unitárius templom és a falusi iskola területén, a Homoródszentpál-Bágy (Sânpaul-Bădeni) és a Homoródszentpál-Kőhalom (Sânpaul-Rupea) megyei utak kereszteződésénél találhatók.

Rövid történelmi áttekintés

Orbán Balázs volt az első, aki feltételezte egy római castrum létezését Homoródszentpálon. Ez a XIX. század második felében történt. Az erődítményt 1942-ben Paulovics István azonosította a helyszínen. Az 1957-1958-as régészeti ásatások fontos adatokat szolgáltattak az építkezés szakaszairól és módjáról.

Az első, fából készült castrumot feltehetően a II. század első felében építhették. A második szakasz, a kőből épült vár valószínűleg a II. század második feléből származik. A kőből épült castrum téglalap alakú volt, és 150 x 133 m alapterületű.

Felbecsülhetetlen kincsek

A szentpáli lelőhely területén cserépdarabokat, érméket és egy mészkőből készült oltárt találtak, amelyen a felirat egy Conductor Salinorum-ot, azaz a sóbánya adószedőjét említi. A latin felirat szövegét a következőképpen fordították le:

E felirat szerint Caius Iulius Valentinus volt a környékbeli sótelepek adószedője, Iulius Omucius pedig hivatalnok, libertinusz (felszabadított rabszolga) volt, aki a munkaadója sótelepeinek igazgatásával foglalkozott. 

Egyedülálló élmények

Homoródszentmártont nem hagyhatjuk anélkül, hogy ne látogatnánk meg a Sóskutat. Bár egyre ritkábbak, a sókutak még mindig jelentős értéket képviselnek a helyi közösség számára. A régi időkben a falusiak rendszeresen kaptak sós vizet a háztartásuk és az állataik számára. 

Ha érdekel a hagyományos építészet, érdemes végigsétálnod Homoródkeményfalva utcáin. Olyan házakat és kapukat láthatsz itt, amelyek a népművészet igazi ékköveinek tekinthetők.

Művészettel találkozhatsz Bükkfalván is, ahol a gyönyörű Román Viktor Emlékpark található. Bükkfalva másik nevezetessége a Múlt idők háza, ahol egy egyszerű vidéki székely ember házát és eszközeit mutatják be.