Az Ugron-kastély

A hosszú és lenyűgöző múltra visszatekintő  mezőzáhi (de Câmpie) Ugron-kastély a környék legismertebb építménye, elsősorban „naptárkastély" szerkezetének köszönhetően, amely építészeti elemei révén az időmérés mértékegységeit sugallja. Története bepillantást enged a magyar nemesi családok dicsőséges korszakába.

Ugron István, akihez a kastély neve fűződik, a kor jelentős politikusa volt, de ugyanakkor nagy műgyűjtő hírében is állt, és a kastélyban egykor igen értékes műkincsek is voltak. A kastély építésének története is az ő személyéhez kötődik, sőt, létezik egy romantikus legenda, miszerint a kastélyt a gróf egy távoli hercegnő iránt érzett szerelme jeléül építtette.

Mint a legtöbb hasonló műemlék esetében, a kastély története az elmúlt évtizedben viharos volt és hiányzott belőle a romantika. Volt gabonagyűjtő központ, általános iskola, mezőgazdasági szakiskola és nevelőotthon is. Napjainkban a hatóságok keményen dolgoznak azon, hogy megakadályozzák a kastély pusztulását, és megtalálják a módját annak, hogy visszanyerje régi fényét és varázsát.

A faluban a szájhagyomány a kastély építéséről több változatot is megőrzött, de ezek  igazságtartalma bizonytalan, ugyanakkor mint minden legendának, ennek is megvan a maga különleges varázsa. Eszerint Ugron István szerelmes volt II. Miklós cár egyik lányába. A követként tevékenykedő férfi állítólag számtalan módon udvarolt a hercegnőnek, hogy lenyűgözze őt. A lány kérésére Ugron aranypénzekkel kövezte ki azt a sétányt, amely ma is a kastélyhoz vezet. A munkálatok közben azonban a hercegnő meggondolta magát, és azt kérte, hogy a pénzeket a sétányon fokukra állítva helyezzék el, hogy még nagyobb legyen az értéke, és senki ne lépjen rá az érméken levő császári koronára. Amikor a sétányt újra akarták készíteni, Ugron Istvánnak elfogyott a pénze, és fel kellett hagynia az udvarlásával, mivel nem tudta teljesíteni a hercegnő kívánságát. Nem sokkal később azonban a hercegnő az 1917-es orosz forradalomban egész családjával együtt meghalt, a gróf pedig élete végéig gyászolta.

A kastély a XX. század elején, 1908 és 1912 között épült, több stílus jellemzőit ötvözi, melyek közül a neogótikus és a neoromán stílus az uralkodó. A tervezésben Ugron Istvánt a kor neves építészei és mérnökei (Pákei Lajos, Bánffy János és Koncz György), valamint számos, Ugron által alkalmazott kézműves és szobrász segítette, akik a díszítések, címerek és a belső impozáns csigalépcső megalkotásában működtek közre. Az 50 méter hosszú, L alakzatban épült kastélyt különböző formájú és méretű tornyok díszítik, homlokzatain pedig változatos formájú teraszok találhatók. A homlokzat lenyűgöző rizalitokkal, kőbe vésett címerekkel és neogótikus ablakokkal van díszítve. A kevés fennmaradt korabeli fénykép a beltereket díszítő bútorok eleganciájáról és gazdagságáról árulkodik.

A környékre érkező turisták a mezőzáhi (Zau de Câmpie) Sztyeppei Bazsarózsa rezervátumot (Rezervația Naturală Bujorul de Stepă) is megtekinthetik, amely egy 3,49 hektáros, 450 m magasan fekvő természetvédelmi terület. Ez a világ legmagasabb pontja, ahol a sztyeppei bazsarózsának sikerült megtelepednie, és a rezervátum területén mintegy 350 ritka növényfaj található. Az évente mindössze 7 napig virágzó sztyeppei bazsarózsa lenyűgözi és elkápráztatja a turistacsoportokat, amelyek minden évben ellátogatnak a rezervátumba.